Hajnalban érkezett, ki tudja, honnan. Szakadt ruháit sós víz marta szét, bőrére apró kristályok tapadtak, haja fehér volt, mint a tenger habjai. Ázott rongyai haltól bűzlöttek, és itt-ott hínárok és csigák tapadtak rá. Így jött Pécsre a lány.
Nem is kérdeztük, honnan származik. A rejtélyes emberek, akik Pécsre jönnek, általában nem akarnak jót, de a lány semmi különlegeset nem tett. Egyszerűen kisétált a Balokány-tóból, olyan természetességgel, mintha csak a reggeli bevásárlást intézné, és elindult az istenek kocsmájába. Ott figyeltünk fel rá, én, és a Paranormális Nyomozóiroda tagjai.
A természetfeletti lények között igencsak egyszerűnek tűnt, éppen emiatt szúrtuk ki a tömegben. Óriási, csicsás gombostű az egyszerű, vékony szénaszálak között. Egyetlen különös ismertetőjegye annyi volt, hogy a szemei nem rendes szemek voltak. Nem volt fehér részük, és kavarogtak-hullámoztak, mintha egy nagyon nagy valami csobbant volna a kerti úszómedencébe, ami nem tudott úszni, ezért kapálózott össze-vissza, így hullámfürdővé változtatva a kétszer két métert, amiben csapdába esett.
Megkérdeztük, mi a baja a szemének, azt mondta, semmi, így született, és nem igazán tehet ellene semmit. Egy boszorkány korábban felajánlotta neki, hogy kiszedi a tengert a szemüregeiből, de ezt elutasította. A szülei nem igazán értették, miért van tenger a lányuk szemében, de hamar megszokták az innen-onnan előkerülő halakat, a lány szeme körül repkedő sirályokat, és a csápokat, amik néha kinyúltak a tengerből, és megcirógatták a lány haját.
Fiatal korában sokat gúnyolták a tenger miatt a szemében, és néha sós tengervíz patakzott az arcán emiatt, de hamar elfogadta, hogy így kell leélnie az életét. Aztán egy napon olyan dolog történt, ami miatt el kellett hagynia a hazáját. Nem mondta el nekünk, mi az, sem azt, hogy mikor és hol történt az eset. Azt mondta, nem fogja hagyni, hogy mégegyszer ilyesmi történjen, de a hazájába mégsem térhet vissza soha, mert az már nem létezik.
A lány érzi a hold húzását, hallja a tenger légzését, amikor naponta párszor fel, majd lefelé mozdul a vízszint. Nem tudja, hogy büntetés, átok vagy véletlen, hogy éppen az ő szeme tenger, de tudja, hogy ha a két kis gödör, a hatalmas tenger kiszáradna, akkor elvesztené az életét.
Nem értettük, miért csapdos minket a jeges, tengeri szél, miért érzünk sós ízt a szánkban. Soha nem láttunk még ilyesmit, pedig sok mindent láttunk már. A beszélgetésünk során egy kagyló pottyant a lány szeméből a pultra, amiben egy hatalmas gyöngyöt találtunk, nagyobbat, mint amekkorának hely volt a kagylóban, vagy akár a szemben. Ezzel fizetett nekünk egy kört, és a döbbenettől vissza se tudtuk utasítani az ajánlatát.
Sokat beszélgettünk a lánnyal, de nem tudtuk megfejteni. Hajnalban érkezett, ki tudja, honnan, és senki nem tudja mit akar, de azt mondja a csápok néha beszélnek hozzá, és egy nap majd eljön az idejük.