Margit néni fázott, pedig a takaró a fejét is elfedte. Emlékezett még a régi, szép időkre, amikor nem kellett fáznia, mert mindenkinek volt munkája. Később már azzal is megelégedett, amikor a fiatal szomszédok fűtöttek körülötte, így neki nem kellett. De a mocskos fiatalok elköltöztek, neki meg a kis nyugdíjból nem futotta fűtésre. Inkább gyógyszereket vett belőle, amiket a hülye orvos írt fel neki, és amiket úgysem fog beszedni. Margit néni a konyhába sietett, megmosta a zöldségeket és feltette főni a húslevest, ami egyben volt ebéd, kiváló beszédtéma és jó kifogás, ha már nem akart többet társalogni. Jaj, feltettem már a levest, mennem kell! - Mondta ilyenkor. Szeretett veszélyesen élni, de a hetvennégy éve alatt még egyszer sem égette le a lakását.