Van egy kocsma Pécsen, amit nem sokan ismernek, mégis mindig tele van. Mindig is ott állt, mióta emberek léteznek, hogy isteneket találjanak ki és gyakran téved be oda egy-egy halandó látogató. Legtöbbször semmi különlegeset nem érzékel. Talán kicsit több mézsört isznak ott, mint más vendéglátó egységekben, talán furábbak a vendégek is, de mindig érdekes történetekkel lesz gazdagabb és kellemes bódultsággal ér haza, aki belép ajtaján.

A kis kocsmát sok névvel illették már, de a legtöbbet nem tudná egyetlen ember sem kimondani. A régi időkben még csak néhány férőhelyes kis zug volt, ahová az az ötven-hatvan istenség járt, akik akkoriban születtek. Nem volt nagy a zsongás, hiszen a kövek, az ágak és az ég csak ritkán szólalnak meg. De a történeteikkel már ekkor is szórakoztatták egymást. A Madár elmesélte, hogy cselezte ki a Békát, hogy elnyerje a tenger bölcsességét, a Pókok ura történethálót szőtt a szerelmi hadjárataiból, a kis Kavics elmondta, hogyan fordította vissza a Folyót.

Aztán mások is jöttek. Hatalmasak voltak és félelmetesek. Energiáikat szabadon engedhették a kocsma csendjében, kipihenhették a világteremtést, a pusztítást, a szövetkezést. Ekkor már emberek is kerültek a vendégek közé, félistenek, akiknek nem volt helye sem a Mennyekben, sem a Földön. Hamarosan bővíteni kellett a vendéglátó méreteit.

Szörnyek jöttek, ezernyi szemmel és hatalmas fogakkal, eljött a Gonosz és a Borzalom, hogy megosszák gondolataikat, és elbeszélgessenek a többiekkel. Kiléphettek szerepeikből, amiket az emberek rájuk szabtak.

Összetűzésekből sosem volt hiány, de aki a fogadóban halt meg, az nem halt meg. Thor ezerszer széttéphette Lokit mézsör-részegségében és féktelen haragjában, másnap mégis mindketten épségben távoztak. Héphaisztosz milliószor megölhette Arészt vagy Aphroditét, amiért így elbántak vele, de később nem volt harag emiatt.

Aztán eljöttek az új istenek, akik már nem is istenek voltak. Emberek jöttek, akiket felemelt a nép. Nem mind voltak kedvesek és jóságosak, és nem minddel beszélgettek, de helyet biztosítottak nekik a kocsma kibővült terében.

És voltak, akik az idők során átalakultak, emberevő szörnyetegből szentek lettek, majd jóságos öregapók, akik ajándékot osztogatnak, vagy mindenkire haragvó apából egy szerető és megértő lénnyé szelídültek.

Egy napon azonban valaki eltűnt.