Érezte már azt, hogy elbeszél mások mellett? Hogy akármit mond, nem értik vagy félreértik? Ön lehet, hogy parallel ember!

A párhuzamos világok létezését már a '60-as évek híres sci-fi sorozatai előtt is nagyon jól ismerték. Ezeknek a világoknak a pontos számát ma még nem ismerjük ebben az univerzumban, de feltételezhetjük, hogy közelít a végtelenhez. A világok között gyakran csak pár atom rezgésében van különbség, de minél messzebb van tőlünk a hipertérben, annál nagyobb eltérések lehetnek.

A parallel univerzumok közötti utazás életveszélyes, és nagyon energiaigényes, azonban elég gyakran spontán is bekövetkezik. A legtöbb gázolásos baleset például az interuniverzális transzportfolyamatok miatt történik: egy parallel ember hirtelen egy másik világban találja magát az utca közepén, megzavarodik, és nem veszi észre, hogy mindjárt elgázolják. Aztán emiatt el is gázolják.

Gyakran találkozhatunk parallel emberekkel. Ők azok, akik valamilyen módon furcsák és érthetetlenek számunkra. Nem ismerik a mi világunk szokásait, nem feltétlenül ismerik a szociális normáinkat. Az ilyen emberek gyakran művészek lesznek, valahogy meg kell birkózniuk ugyanis a tudattal, hogy soha nem juthatnak vissza a saját világukba. Mindenki idegen nekik, senkit nem értenek, senki nem érti őket. Ha nem találják meg a művészetben sem a választ, ön- és közveszélyessé válhatnak.

Ha tehát parallel emberrel találkoznak, ne próbálják megérteni őket! Nem fog sikerülni. Segíteni azonban lehet nekik. Új otthont adni nekik a mi világunkban, ami lehet, hogy kevésbé érdekes, mint a sajátjuk, de az is lehet, hogy százszor jobb. A beilleszkedés még így sem garantált, de megkönnyítheti az életüket. A művészi hajlamaikat pedig nem érdemes elnyomni. Adjanak a kezükbe ceruzát, lapot, hangszert vagy agyagot! Bármit, ami segítheti őket abban, hogy értelmet találjanak a világban - a mi világunkban.