Gyorsan történt, mint egy szívroham, mert szívroham volt. Az infarktus ugyan nem ölte meg a 80000 éves embert, de abban megakadályozta, hogy bárkinek is kárt okozzon.
Előtted az út. Jól ismered. A repedezett aszfalton haladó kocsik ismerős zaja azonnal megüti a füled, amint belépsz a városba. Pécs. Itt él a pusztító, fiával (a gyógyítóval) együtt, egy másfél szobás bányászlakásban. A foszladozó tapéta és szakadt kárpitú fotelek között törékenynek és gyengének látszik, mintha elvesztett volna mindent, ami fontos neki a világon. A fia gyógyító képességei sem segítenek neki a felépülésben. A pusztító minden este a tévé előtt ül, és olyan termékeket rendel, amiket csak este a tévé előtt ülve rendelhet az ember. A lakás tele van órákkal, amik madarak hangján szólalnak meg minden órában, turmixgépekkel, amikből szivárog a folyadék, sporteszközökkel, amik kemény hasizmot ígérnek és falra akasztható, éneklő halakkal. A bűz, ami a konyhából érkezik szinte elviselhetetlen. A fiú gyakran megy el otthonról, embereket gyógyít egy közeli rendelőben.
A pusztító minden reggel pontosan kettőkor felébred és sír. Ötkor elmegy sétálni, néha még csettintget is közben. Kilencre hazaér, reggelizik, majd lefekszik az ágyba, és tévét néz. Aztán délután leül egy fotelba, és tévét néz. Nem szól senkihez - leszámítva a telefonon leadott rendeléseit - és nem ismeri fel a fiát.
Talán néha visszaemlékezik barátaira, akiket elárult. A keltákra, és a többi ősi törzsre, amelyeket együtt elpusztítottak. A régi szép időkre. Vagy lehet, hogy már nem gondol semmire. A szeme már nem lángol, az elméje nem a régi, a szíve lassan elrohad. Megérdemli.
A hóesésben gyakran láttam. A Széchenyi-tér közepén bámulta az eget egész nap. A fagytól vörös arcát marta a szél, de ő csak állt. Egy fát keresett, amelyre felakasztotta barátait, és amelynél most az utolsó áldozatot szeretné bemutatni. Az isten, akitől erejét kapta nem tűnhetett el nyomtalanul: Pécs sok entitást megőrzött az évek során, amik máshol rég elpusztultak és feledésbe merültek volna.
Az egyetlen helyet kutatja, ahol meghalhat. A fát, ami a halhatatlanságát biztosította, ami a hosszú, szerencsétlen életét okozta. Nem tudhatjuk, megtalálja-e valaha...
