Biztosan észrevettétek, hogy a tegnapi bejegyzés elmaradt. Ez azért történt, mert megtaláltak. És kellett egy másik helyett keresnem, ahol ingyenes a wifi.

A három legnagyobb pécsi titkos társaság már elég régóta vadászik rám, és kedd délután sikerült kideríteniük, hogy honnan írom ezeket a bejegyzéseket, amik leleplezik a ténykedésüket, és követtek hazáig.

Szerdán 6:03-kor kopogtatást hallottam. Gondoltam megint az a lakásom alatti lakásban élő néni akarja rám fogni, hogy eláztatom, ezért kinyitottam az ajtót. Tényleg egy öregasszony állt a másik oldalon. Egy öregasszony és két fiatalabb férfi. Amikor magamhoz tértem egy sötét szobában voltam, és kávéval akart megkínálni egy ősz hajú, sétabotos ember. Nem fogadtam el.

Megkérdezte, hogy honnan tudok ennyi mindent a város paranormalitásáról. Hány éve tanulmányozom a területet? Kiktől kapom az információkat? Miért nem írtam még a szellemjárásról, hogy megtudhassák, hogyan kell megállítani? Ki lopta el a Niké-szobor szívét? Több órán keresztül kérdezgettek.

A legfontosabb dolog, amit tudni akartak az volt, hogy mi a világvége pontos ideje. Ezt nem akartam elmondani, de megnyugtattak, hogy ők sem akarják, hogy a világ elpusztuljon. Azért fogtak össze a titkos társaságok, hogy megakadályozzák a június 24-én kezdődő apokaliptikus eseményeket. Nem kétlem, hogy ezen kívül szándékukban áll nagyobb hatalomra szert tenni eközben, de így is lehet, hogy ők az utolsó reményünk.

A vallatás után hazahoztak, és azt mondták, hogy nyugodtan írjam tovább a blogot. Addig nem állítanak le, amíg nem jelentek rájuk veszélyt. Elkezdtem kutatni a megoldást. Hogy akadályozható meg a világvége?

A szellemjárások tovább fokozódnak. Egyre furább álmokat látnak az emberek. A macskák gyakran járják az utcákat, mintha valakit keresnének.

Már nincs sok időnk.