Tegnap, karácsony másnapján felfedte magát a pusztító. Emlékeztek még az emberre, aki csettintéssel lelkeket pusztít? Ő volt az.

Korábban érkezett, mint vártuk. Csak egy őrült embernek tűnt, aki csettintéssel lelkeket pusztít szabadidejében, de a valóság sokkal félelmetesebb. Amíg Pécs lakói csak egy őrültet láttak, ő figyelt, és elrejtette magát mindenki elől. Senki nem emlékezett rá, senki nem számított arra, hogy egy őrült halhatatlan barlanglakó valahogy gondot okozhatna nekünk.

Tegnap este a tévében megjelent, élő adásban. Azt mondta, élvezzük ki az ünnepeket, szeressük egymást, essünk szerelembe, törjük össze egymás szívét, veszekedjünk. Tapasztaljunk meg mindent, amit csak tudunk ebben a pár napban, mert több nap már nem lesz. Január elsején elpusztul minden, amit felépítettünk, hogy egy új világ jöjjön a helyére, aminek nem lehetünk részesei.

A lelkünk azonban nem veszik el. Arra az egyre nem képes, amivel fenyegette a pécsieket fél évig. Nem pusztíthatja el a lelkünket sem csettintéssel, sem mással. Merthogy lélek nem létezik, csak energia. Az energia pedig nem veszik el. Itt leszünk a növényekben, az állatokban, az építőanyagokban, a levegőben. Itt leszünk a túlélők leheletében, a kémények füstjében, a vízben. Itt leszünk a talajban. Nem hagyjuk, hogy egyetlen ember mindent elpusztítson. Itt leszünk a radioaktív sugárzásban is, a mérgekben, amit a folyókba öntünk rendületlenül és a homeopátiás szerekben, amik nem működnek. Itt leszünk a történeteinkben, amiket a gyerekeinknek mesélünk, a dalokban, a versekben. Itt leszünk és figyelni fogunk.

Újjászületünk.

Várunk.

És amikor eljön az idő, lecsapunk.

És amikor eljön az idő, mi leszünk azok, akik pusztítanak: nem erőszakkal, nem is szeretettel. Csak úgy, ahogy egy kellemetlen feladatot elvégez az ember. Mint amikor ki kell takarítani a szobánkat, vagy el kell mosogatni.

Elmosogatunk.

Végül minden helyreáll majd, és folytatjuk életünket, mintha semmi sem történt volna. Mintha nem is létezne semmiféle pusztító. Megpróbálta eltávolítani magát a történelemből, de amíg él, addig nem törölhető. Eltöröljük!

De addig is mindenkinek jó halált és boldog új évet!

[A blog februárig szünetelni fog, vizsgaidőszak és szellemi feltöltődés miatt. Aki még nem olvasta el az eddigi bejegyzéseket, de tetszik, amit itt lát, kérem olvasson vissza. Akinek nem tetszett, annak csak boldog új évet!]