Tettyén, a Havihegyen található egy Jézus szobor, ami minden éjjel leugrik a keresztjéről a hegy aljára, majd másnap reggelre visszamászik. Mi okozza a különös jelenséget?

A szobrot 1969-ben helyezték a hegyre, miután az előzőt három ember lelökte. A bűncselekményt előre eltervezték, az új szobrot faragó mester fizette le őket, hogy pusztítsák el a régi keresztet. A szobrászművész egy okkult társaság tagja volt, és tárgyak életre keltésével foglalkozott. Korábbi műveit 1971-ben kiállították a Londonban, a Brit Okkult Egyesület főépületében. Műveiben gyakran megjelenik a Sziszüphosz-mítosz. A kiállításon a legnagyobb sikereket a "Végtelenségig maszturbáló ember" című mű érte el, amely egy fiatal férfit ábrázol, amint élénken maszturbál, de nem sikerül eljutnia a csúcsra.

A művészt okkult körökben az egész világon jól ismerték, illetve művészetét elismerték. Több misztikus műgyűjtővel is beszéltem, és szinte az összesnek volt a gyűjteményében legalább egy, a magyar szobrásztól származó alkotást. A gyűjtők egyébként egyöntetűen a "Trambulinos kislány"-t választották kedvencüknek: A lány ugrál egy trambulinon, ami egyszer csak beszakad alatta, ezért a lány darabokra esik, majd összerakja magát, megvarrja a trambulint és kezdi újra az ugrálást.

Ahhoz tehát, hogy ez a szobrász tehetséges, nem fér kétség. Mégis felmerül a kérdés, hogy ha valaki ennyire tehetséges, miért kell cselhez folyamodnia, hogy művét kiállítsák? És miért olyan fontos neki, hogy a Jézus-szobor pont arról a hegyről ugorjon le, oda másszon fel?

A válasz egyszerű: mint tudjuk, perpetum mobile-ket nem lehet létrehozni, a termodinamika második törvénye ezt nem engedi. Így van ez akkor is, ha fekete mágiát használnak. Azaz, hogy az eddigi példáknál maradjak, egy darabig valóban leugrik és felmászik Jézus, egy darabig valóban maszturbál a fiatalember és egy darabig valóban összerakja magát a kislány, de nem a végtelenségig. Ahhoz tehát, hogy valóban örökmozgó legyen a szobor, a művésznek ki kellett játszania a fizika törvényeit.

A Havihegy közelében több idő-anomáliát ki lehet mutatni, ezek közül a legérdekesebb az, ami a Jézus szobor fel-le útját körbeveszi. Ez a kis térrész egy időhurokban rekedt: minden nap azt játssza le, ami az előző nap történt benne. Tehát a szobor még mindig az első napját éli, ami azt jelenti, hogy ha örökre nem is, az időhurok megszűnéséig biztosan teljes pompájában láthatjuk, ahogy Jézust fejest ugrik a mélybe, majd reggelre visszamászik a keresztjére.