Bizonyára mindannyian ismeritek a Rókus Utcai Pinaszobrot. Ez a női nemi szervre emlékeztető szobor azonban borzalmas titkokat rejt.

A történet szerint a szobrot a középkorban ezen a téren élő kurtizánok tiszteletére emelték a XV. században a pannonhalmi bencés apátság szerzetesei. Ez azonban nem a teljes igazság. A hivatalos iratokban ugyan mindig erre hivatkoztak a szerzetesek, a valóság azonban sokkal érdekesebb:

Mint tudjuk, a bencések egyik legfőbb elfoglaltsága - az imádságon kívül - a szentekkel való kommunikáció volt. Pécsi Szent Mór, a rend egyik elismert tagja úgy gondolta, a szentek visszahívhatók a mennyországból, a mennyország pedig nem a felhők között, hanem egy másik dimenzióban helyezkedik el. Hogy elméletét tesztelhesse, megépíttette a szobrot. Már ő is felismerte Pécs misztikus erejét, sőt, ki is használta. A dimenziókapuját egy energiasűrűsödésre helyezte, ezt az energiát felhasználva pedig lyukat tudott tépni a dimenziók között.

A kapu túloldalán azonban nem szenteket talált. Egyik kései kódexében Szent Mór leírta a másik dimenzióbeli tapasztalatait. A kódex latinul íródott, itt a fordítását közlöm (Én fordítottam le, úgyhogy néhol lehet, hogy túl modern szavakat használtam.):

[...] Ez a másik világ, melyet a Mennyeknek gondoltam romlott volt és hideg. A hely nem ismert se Szentet, se Istent. Az ég vörös volt és a nap fénye fagyosan sütött a lényekre, amik előttem vonaglottak, kúsztak, s repültek. Ezeknek hangjuk nem volt, vagy az én fülem nem értette szavaikat. Ráeszméltem, hogy bár a Mennyek Kapuját kerestem, a Poklot találtam meg [...]

A kaput tápláló energiasűrűsödés sajnos mára szétoszlott, így a kaput nem lehet kinyitni, pedig ki tudja, milyen új világok tárulnának fel előttünk...

(A még ma is működő pécsi dimenziókapuról később írok bejegyzést.)