Az emberek jelentős része még idős korában is fél a sötétben. Miért?

A tudósok nagy része egyetért, hogy a félelem, pontosabban a félelemre való képesség az evolúció során azért alakult ki és maradt fenn, mert a félni képes egyedek nagyobb eséllyel maradhattak életben, veszély esetén időben elmenekültek, illetve kisebb veszély esetén időben verték orrba az ellenfelet, stb.

Ez azonban nem magyarázza a minden emberben meglévő irracionálisnak mondott félelmet a sötéttől.

Homonculus timorum arachnomorpha - Terrormanó

A terrormanó az emberiséggel egyidős paranormális lény, a manók osztályába (Homonculae) sorolható. Kinézetre inkább pókra hasonlít, mint manóra. Két lába mellett további hat végtagja van, amik a hátából nőnek ki, ezeket közlekedésre használja. Kezei csáprágószerű képletekké módosultak, amik segítik az élelem eljuttatását a szájhoz.

A lény természetes élőhelye a sötétség. Már az emberiség kezdetekor a tűz fényének szélénél ólálkodott, onnan leste áldozatait. Ahogy egyre fejlettebb módszereket találtunk fel környezetünk megvilágítására, úgy szorult vissza a terrormanó elterjedési területe (areája). Manapság a városokban többnyire már csak a szekrényekben és az ágyak alatt találhatók meg, de tanyákon, falvakban, és elektromos áram nélküli területeken máig is elég gyakoriak.

A terrormanó az egyetlen parazita manófaj. Emberek (elsősorban gyerekek) agyával és vérével táplálkozik. Mielőtt elfogyasztja táplálékát, megrémíti a kiszemelt prédát. A rettegéstől paralizált áldozat agyában endorfinok termelődnek, sejtjeibe adrenalin száguld a vérereken keresztül. A terrormanó ebben a pillanatban csap le: az endorfinban gazdag agy és az adrenalinban úszó vér lesznek a táplálékai. Ez a két szerves vegyület a terrormanó számára fontos metabolitok kiindulási anyagai.

A terrormanóval való találkozást ritkán élik túl, és aki túléli, gyakran végzi idegszanatóriumban. A sokk, ami egy ilyen támadás során éri a szervezetet, annyira megterhelő, hogy mentális problémák kialakulása nélkül nehéz megúszni.

A lény elleni védekezésnek az erős fényen kívül egyetlen módja van: a sikoly. Ha a paralízis beállta előtt képesek vagyunk legalább 90 dB erősségű hangot kiadni, megmenekülhetünk. A terrormanó ugyanis nem kedveli a hangos zajokat. Ez a jelenség az emberek és a terrormanók koevolúciójával magyarázható: az emberek általában nem beszélnek hangosan teljes sötétségben (a terrormanó élőhelyén), így a manóban nem alakulhatott ki a védelem az erős hangok ellen.

A sötétségtől való félelem tehát nem alaptalan, és valószínűleg a genetikai memóriában mindannyian továbbörökítjük. Valójában azonban nem a sötétségtől tartunk, hanem az ott leselkedő lényektől, amiknek könnyen áldozatul eshetünk.