Sok minden történik egy év alatt. Emberek születnek, emberek halnak meg, pár tized fokkal melegebb lesz a Föld, és nagyon sok alkohol elfogy. Milliárdnyi oxitocin, szerotonin és dopamin molekula áramlik milliárdnyi liter vérben. Valaki kilép az életünkből, valakit megismerünk. A feleségünket megerőszakolja és vízbe fojtja egy dzsinn. Ezernyi újszülött kerül a kannibálok tálcájára, és születik pár fura blogbejegyzés különös, megmagyarázhatatlan eseményekről egy magyar városban.

Amikor elkezdtem ezt a blogot, még nem sejtettem, mennyi mindent fogok felfedezni erről a helyről. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor a Rókus-dombon szaladgáltam, nem is gondoltam, hogy a mellette lévő épület alagsorában sátánisták kecskéket áldoznak, hogy megidézzenek egy démont, aki védelmet ajánl áldozatokért cserébe. Nem hittem, hogy a magasházat valaha is lerombolják, hogy a helyén lévő tátongó üresség, mint egy fekete-lyuk, magába szippantson.

Egy éve nem tudhattam, mi lesz ennek a blognak a sorsa, és máig sem vagyok teljesen biztos benne. De az Igazság megállíthatatlan. Ha egyszer valaki elkezd látni, soha többé nem akarja becsukni a szemét. Én már megtapasztalhattam a valóság minden színét, a tudás azonban mindenkié. Mindent megosztok veletek, Kedves Olvasók, mindent, ami ebben a városban történik. Nem kell tovább sötétségben élnetek.

Hamarosan eljön az idő, amikor minden hitre szükségetek lesz, bármiben is hisztek. Istenek, földönkívüliek, a mecseki lóember. Egyáltalán nem számít. A hit a lényeg, nem a mögötte bujkáló fantáziaképek. Hit abban, hogy képesek vagyunk együtt jobbá tenni a világot. Hit abban, hogy képesek vagyunk legyőzni a félelmeinket, hogy képesek vagyunk befogadni azokat, akiknek szüksége van a segítségünkre. Hit abban, hogy az emberiség még nem pusztulhat el. Hit a tudósokban, a tanárokban, a vécésnéniben. Hit a művészekben.

Nem fogunk elveszni.