A pellérdi halastavak mélyén él egy hatalmas hal. Nem teljesít kívánságokat, amikor kifogják, nem is beszél, és még csak nem is sokkal okosabb a többi halnál, azonban minden évben egy hétre emberré változik, kiúszik a partra, és valami különöset tesz.

Februárban, a befagyott halastavak mélyén megmozdul valami. Nem zavarja a hideg, élelmet keres: egy kis, fehér pikkelyű halat, aminek szeme kéken világít a rajta megtelepedő biolumineszcens mikroorganizmusoktól. Az is lehet, hogy varázslat. Amint megtalálja az áldozatát, könyörtelenül lecsap. Az emésztési folyamat egy hetet vesz igénybe, ami alatt a lény átalakul. A metamorfózis során megnő a hal agyi kapacitása, és intelligensebbé válik az átlagos pécsinél.

Tudja, hogy hal volt, és tudja, hogy most már ember. Ismeri a titkos célt, amit már évtizedek óta próbálnak felfedni. A Mecsek felé indul, mint minden februárban. A hegynek csúfolt domb tetején várja valami, vagy valaki. Egyre feljebb mászik a fák között, a cserjék tövisekkel teli ágai megkarcolják meztelen testét. Érzett már ennél fájdalmasabbat is, amikor egy horog akadt a szájpadlásába, és órákon át rángatták, míg végül elszakadt a vékony zsinór, ami fogságban tartotta.

A hegy tetején egy doboz van, tele arannyal, és ereklyékkel, amik a rítushoz kellenek. A fejdísz nehezebb, mint legutóbb. Gyerekként megtanulta a szent szöveget, és most újra elismétli. A nyelv, amin megszólal még a halottakat is felkeltené. Az idézés öt napot vesz igénybe, a hatodikon megjelenik egy szellem. Hangját nem a füleddel hallod, úgy érzed, mintha mindig is az agyadban lett volna. A jelenés szavai érthetetlenek, de mégis mindenki megérti mondanivalóját: Még nem.

Miféle kérdésre lehet ez a válasz? Kérdés-e egyáltalán?

A hetedik nap gyaloglással telik, a hegyről vissza a halastóba. Az ereklyéket és az aranyat visszateszi oda, ahonnan előszedte, majd elindul. Gyógyult sebei újra felszakadnak, mégis mosolyog. Megtette, amire olyan régen vállalkozott. Megmentette a világot, újra.