A magyarországi sárkánylegendák széles körben elterjedtek szerte a világon, ez tagadhatatlan. Hogy csak egy, szinte mindenki által ismert példát említsek, a Magyar Mennydörgő (Hungarian Horntale) az egyik legveszedelmesebb bestia a Harry Potter könyvekben. Ebben a cikkben azonban egy valós sárkányfaj nyomába eredünk, ami a mai napig szeli Pécs paramagnetikus terének határait.

Az első orfűi sárkányészlelés a honfoglalás előtti időkre vezethető vissza, azonban már a kőkorból is maradtak fent barlangrajzok, amik óriási gyíkokat ábrázolnak. Ezek az ábrák pontatlanok, valamint elnagyoltak, így az első valódi észlelést 894-re datáljuk.

Az orfűi sárkánynak nincs pontos megnevezése, azaz sosem kapott latin nevet, viszont az ott élők mind ismerték és rettegték ezeket a bestiális lényeket. Ezen állatok legfőbb ismertetőjele a hang, amit a csontjainak összekoccanása okoz. Ezt már egészen távolról, több száz méterről is hallani. Ha valaha bárki is készített volna akár egyetlen fotót is a lényről, most könnyebb dolgom lenne, ám azokat az embereket, akik ezt megpróbálták, általában egészben nyelték le ezek a fenevadak. Mivel nincs fotó, ezért az olvasó képzelőerejére bízom a sárkány külalakját, ám ezt megtoldom egy közepesen pontos leírással: a gyík csupa csont, nincs rajta egyetlen izom sem, ami összefogná, csak néhány cafat megbarnult, rothadó és bűzölgő bőrdarab, amiket a hollók előszeretettel csipegetnek, már ha hozzáférnek. Nagyjából Tüke busz mértűek.

Mit keres Orfűn ez a faj, valamint mi a haszna?

A válasz erre egészen komplex, tulajdonképpen csak elméleteink vannak. Egy biztos, Pécs paramagnetikus tere nem csak a várost fedi le, hanem a környező falvakat is, beleértve a fent említett települést. Tulajdonképpen egészen a Zselici-dombságig, egészen pontosan Somogyhárságyig terjed ez a tér. Előző cikkeinkben megannyi szó esett már manókról, varázslatos képességekkel bíró, emberszerű lényekről, valamint a mecseki boszorkányról, ám hiányát éreztem a bestiákról való tájékoztatásnak.

Visszatérve a sárkányra, elárulhatom, hogy ez a lény csak és kizárólag a paramagnetikus tér legszélén elterülő sötét erdőkben él meg, ahol a fák magasra nyúlnak, s lezárják az erdőt, benntartva minden titkot és mágiát. Ennek oka a sárkány „magányos farkas” mivolta, valamint az, hogy ezek a fenevadak energiát szívnak el a térből, hiszen ők maguk alig léteznének nélküle. Két hely van a térben, ami akkora erőt bocsát ki magából, hogy életben tartsa a legnagyobb lényeket: a tér széle, valamint a közepe. Pécs éppenséggel középen terül el, ám a sárkányoknak a nagyváros nem éppen ideális az elrejtőzésre, így a peremvidéket választva elvonultak a legsötétebb helyekre.

Hasznuk vitatott. Sokak úgy vélik, amolyan „nagy madárnak” számítanak, akik elejtik a nem kívánt „rovarokat”, magyarán a sárkányok a túlszaporodott lényekkel táplálkoznak (ilyen például a gnóm, a fűrefark, valamint a jól ismert tiszetosz.)
Mások abban hisznek, hogy a sárkányok egyensúlyban tartják az élet és az elmúlás egyensúlyát, hiszen ők maguk a halál küldöttjei. Babonák szerint rövidesen meghal az, akinek a kéménye felett elrepül egy ilyen állat. Nos, erre az elmúlt évszázadban alig volt példa.
Az én véleményem szerint igencsak hasznos teremtések, hiszen a boszorkák előszeretettel használják a leheletükből képződött párát, mint bájitalaik legfőbb alapanyagát. Nem is olyan régen esett meg, hogy az egyik kollégám a szerkesztőség sötét irodájába érve átviharzott a portól megrogyott asztalok között, s az egyikre csapva nem gyermekfülnek való szavakkal illette a boszorkákat, akik egy vagyont elkérnek a főzeteikért, amiket ráadásul a legkisebb fiolákban árusítanak. Ekkor tudatosult bennem, hogy még a paranormális erőket kutató szerkesztőség tagjai sincsenek tisztában a sárkánylehelet beszerzésének nehézségeivel.

Először is a sárkány leheletét nem olyan könnyű beszerezni, mint ahogyan az elsőre hangzik. Nem lehet odasétálni az alvó csontkupac mellé, hogy elvegyük a leheletét, ugyanis azt csak repülés közben eregeti. Másodjára nem engedhető el az a tényező sem, hogy a sárkány mindent felfal, ami hasznot húzni próbál belőle, így minden egyes begyűjtéskor a banyák (vagy beszerzőik) az életüket kockáztatják. Noha van olyan boszorka, akinek kilenc élete van, így egy élet nem oszt, nem szoroz.