Új bejegyzés minden kedden és csütörtökön!

Pécsi rejtélyek

Vettem magamnak bátorságot

2018. július 23. - pécsirejtélyek

Sokba került. A bátorságot nem adják ingyen, a pécsi mágikus feketepiac pedig nem az alacsony árakról híres. A piac egyik eldugott kis szegletében, egy félszemű öregasszony árulja több, hasonlóan érdekes dologgal együtt.


Az öregasszony még fiatal korában is öregasszony volt, és már nagyon régóta szerves része a feketepiacnak. A bátorság mellett természetesen szerelmet, jóindulatot és - meglepő módon - hiszékenységet is lehet kapni, nem is beszélve a fertőzésekről és kellemetlen nemi betegségekről. Ezeket utána felhasználhatjuk, esetleg továbbadhatjuk másoknak, akiknek nagyobb szüksége van rá.

Az öregasszony nem beszél sokat, és azután is félelmetes marad, hogy elfogyasztjuk a tőle vett bátorságot. Senki nem kérdezte meg még a fél szeméről, de kétlem, hogy elmondaná mi történt vele. Természetesen igazságot is kaphatunk az öreg kofától, de az igazságot csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak. A legtöbben inkább az értékeikhez ragaszkodnak, nem az igazsághoz.

Az öregasszony poros, mint az országút, arca pedig repedezett, mint az országút. Azt beszélik, amikor kislány volt, minden mecseki barlangból tábortűz fénye szivárgott a lényekre, akik féltek a fénytől, és az erdők, ahol most a Széchenyi tér áll, tele voltak szarvasokkal és őzekkel. Azt is beszélik, hogy az öregasszony feláldozta a fél szemét, hogy valami olyasmit kapjon, ami senki másnak nem kell - nem egészen - neki viszont ez volt a legfontosabb az egész világon. Hogy megkapta-e, amire vágyott, arról senki nem beszél az élők között.

Az öregasszonyt nem könnyű megtalálni a piacon, hiszen a piac él. Folyamatos a nyüzsgés, a sátrak össze-vissza mozognak, és csak egyetlen dolog marad a helyén: a kijárat. A kofa mindig nyugtalanul ül, mintha csak azt lesné, hogy mikor jön a következő vevő, aki talán az utolsó lesz. Éjsötét szeme vadul cikázik ide-oda, senki nem lepheti meg őt, hiszen a meglepetés - legyen az kellemes vagy kellemetlen - nagyon értékes fizetőeszköz (legalább három bátorságot lehet venni belőle meg egy rózsát).

A sátor, ahol a bátorságot árulja, nem sokkal nagyobb egy nyilvános vécéfülkénél, mégis rengeteg dolog elfér benne. A kerek ponyva körbeveszi az öregasszonyt, aki egy görcsös fából vésett asztal mögött ül, és amint valaki belép hozzá, elmosolyodik, mintha csak azt mondaná, "Már vártalak," vagy "Nem leptél ám meg!" Az öregasszony - ahogy a piac bármelyik kofája is - bármit elkérhet tőled az árujáért cserébe, legyen az a szemed színe, a nyelved, a barátaid nevei, vagy az illatod. (Soha ne akarjatok olyan emberrel találkozni, akinek nincsen illata. Lehetetlen a szemükbe nézni, és olyan, mintha nem is léteznének, mégis rájuk hárul a figyelem.)

A bátorság sokba kerül. Rengeteg időbe, nagyon sok kellemetlen élménybe és egy szál orchideába. Nem sok dolog van a sátorban, ami ennél többe kerül. Talán csak az igazság, a halál és a hiszékenység. A fizetőeszköz mindig változik, szóval ha esetleg ti is akartok bátorságot venni, azt kell mondjam, lehet, hogy mással fizettek. Lehet a kellemes emlékeitek fele, lehet a kedvenc anyajegyetek, lehet a gyerekkori játékelefántotok, vagy a gyerekkorotok is.

A lényeg az, hogy mindenki vegyen magának bátorságot, mert legyen bármilyen drága is, megéri. Bátorság nélkül nem élhetünk rendes, nyugodt életet. A félszemű öregasszonytól pedig nem kell félni, csókért nem árul semmit, mert az túl olcsó.

 

(Támogassatok Patreonon! Nem sok mindent nyerhettek vele, de én igen! Ráadásul akkor több kedvem lesz folytatni a blogot! Juhúú!)

A bejegyzés trackback címe:

https://pecsirejtelyek.blog.hu/api/trackback/id/tr9913399135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.